Aranylámpás

                          A tegnapi nap blogbejegyzése elmaradt, mert este már nem éreztem jól magam. Gyenge és fáradt voltam. Először azt gondoltam, hogy csak kimerültem, mert mióta a szigeten vagyunk, nem aludtam  napi négy óránál többet. Ugyan az első napi eligazító beszélgetesen Noémi említette, hogy több csoportnál is durva tisztulási folyamatok indultak be, ami akár hányással hasmenéssel is járhat, csak azt nem gondoltam, hogy ez velem is előfordulhat. Pedig egyébként miért ne fordulhatna elő??! Hát, szépen beslukkolt a dolog. Éjjel kettő körül, már totál kivoltam, és alig tudtam többször elvonszolni magam a wc-ig hányni. Az éjszakát nagy nehezen átvészeltem, és már azt hittem rendben leszek, de reggelre átcsapott durva hasmenésbe. Teljesen tanácstalan voltam, hogy mitévő legyek, mert alig álltam a lábamon, viszont ma a több mint ezer méter magasan fekvő, és a sziget egyik legősibb tempomának megtekintése volt a program,

A mai még csak a második teljes napunk, de nekem olyan, mintha egy hete itt lennénk. Annyi minden történt, olyan sok a látnivaló, hogy csak kapkodom a fejem egyik ámulatból, a másikba. A mai napon teljesült egy álmom. Végre hintázhattam a rizsteraszok felett. Annyira vártam, mint a gyerekek a karácsonyt, még aludni is alig tudtam az éjszaka. Rengeteg videót és fotót láttam már ilyen élményről, a barátaim rendszeresen küldözgetnek hintás videókat, mert  tudják, hogy  hinta buzi vagyok. Ilyenkor mindig jól elképzeltem, hogy majd milyen lesz, ha egyszer majd én is....mert afelől szemernyi kétségem sem volt, hogy egyszer fogok így hintázni, de ez minden képzeletemet felülmúlta.. Hihetetlen élmény volt repülni a harsány zöld, rízsföld felett. Míg élek nem felejtem el ezt a napot! Miután ebből a csodából felocsúdtunk, némi frissítő után tovább mentünk, és megnéztük a Tirtha Empul nevű szent forrást és templomot. „Kivételesen” szerencsénk volt és bele csöppentünk egy ceremóniába