Egy nehéz nap éjszakája...és ami utána van.




    

                 





  




A tegnapi nap blogbejegyzése elmaradt, mert este már nem éreztem jól magam. Gyenge és fáradt voltam. Először azt gondoltam, hogy csak kimerültem, mert mióta a szigeten vagyunk, nem aludtam  napi négy óránál többet.
Ugyan az első napi eligazító beszélgetesen Noémi említette, hogy több csoportnál is durva tisztulási folyamatok indultak be, ami akár hányással hasmenéssel is járhat, csak azt nem gondoltam, hogy ez velem is előfordulhat. Pedig egyébként miért ne fordulhatna elő??!
Hát, szépen beslukkolt a dolog. Éjjel kettő körül, már totál kivoltam, és alig tudtam többször elvonszolni magam a wc-ig hányni. Az éjszakát nagy nehezen átvészeltem, és már azt hittem rendben leszek, de reggelre átcsapott durva hasmenésbe. Teljesen tanácstalan voltam, hogy mitévő legyek, mert alig álltam a lábamon, viszont ma a több mint ezer méter magasan fekvő, és a sziget egyik legősibb tempomának megtekintése volt a program, a 86 templomból álló híres Besakih hindu anyatemplom komplexum. Ahol, a program végén reszt veszünk egy tisztító ceremonián, és egy vezetett meditáción. Ki nem hagynám, csak jelenleg a fürdőszobáig is bajosan jutottam el. Noémivel és magammal is konzultálva merészet léptem és úgy döntöttem, hogy megkockáztatom a programot. És, milyen jól döntöttem! Életem egyik legfelejthetetlenebb napját éltem meg.
De, ne szaladjunk ennyire előre....
Mert a történetem szempontjábol fontos szerepe van, az előtte levő napnak is.
A rosszul létem napján ugyanis  egy "Nézőpont váltó" programunk volt, Noémi vezetésével.  Points of you nevű kártyákat hívott ehhez segítségül. Én az EGYÜTT és a TELJESSÉG cimű kártyákkal dolgoztam. Az egyiket kihúztam, a másikat kaptam. Illetve egy kérdés kártyát is, aminek nagyon örültem.  Általában a blog bejegyzéseimben írok a belső változásaimról, még ha nem is teljes részletességgel, mert mindenkit nem biztos, hogy érdekel, és van ami csak rám tartozik,  de szívesen írok róla, mégpedig azért, mert én rengeteget szoktam tanulni és fejlődni mások történetei által. Hátha,  éppen erre van most valakinek szüksége...

A délelőtti műhelymunka nagyon erős folyamatokat indított el (nencsak) bennem.
Voltak bánat és öröm könnyek, felismerések, és jutottak bennem nyugvópontra dolgok. Ha van kedvetek egy játékhoz, a Magatok szórakoztatására, ( azért nem ennyire egyszerü a dolog) akkor a bejegyzés végén a fotók között megtalálhatjátok az én kártyáimat, és kicsit nézegessétek meg, milyen érzések, gondolatok társulnak hozzá? Esetleg elindít-e bennetek valamit? És, ha esetleg igen, akkor azzal mit kezdetek?
A program végén kaptunk házi feladatot is. A feladat pedig a következő volt:
Tegyek meg valamit Önmagamért.
24 órán belül, egy héten belül, és egy hónapos időtartamra. Az elsőn már túl is vagyok. Ma tettem valamit Önmagamért.
Az ebéd szünet után, folytatódott a belső munka, a varázslatos kertben egy interaktív előadással, különböző gyakorlatokkal és technikákkal.
Annyira sűrű és erőteljes nap volt, hogy a szervezetem bejelzett.
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy biztosan elcsaptam a gyomromat a vacsoránál, ez kizárható, mert nem egy útszéli büfében kajáltunk, hanem egy higiénikus gluténmentes étteremben ettünk a barátnőmmel édesburgonyás csirke salátát, ami friss volt és Isteni.

Na, de vissza térve a mai napra, amit ugyebár már fentebb említettem, hogy életem egyik legfelejthetetlenebb napja lett. Reggel is ezt gondoltam, de korántsem ebben az értelemben.
A buszon még elég szörnyen éreztem magam, de azt éreztem, hogy mégis jól döntöttem. A Besakih temlpomhoz egy kényelmes, légkondis busszal jutottunk el, kb. másfél óra alatt. Az utat rizsföldek, falvak, és kb. 1000 templom szegélyezte. Minden annyira élő és erőteljes.
A templom együttes energiája elképesztő volt. Nem lehetett nem érezni. Bámészkodtunk, majd persze menetrendszerűen eltévedtünk. Nem régiben rájöttem, hogy én tulajdonképpen szeretek eltévedni. A járt út túl unalmas. Az ismeretlen út pedig izgalmas es sok lehetőséget magában rejtő.  Kellett hozzá pár évtized, hogy rájöjjek ennek a pozitívumára.

A Fő temlomban részt vehettünk egy tisztító szertartáson, ahol mindannyian adtunk egy chanang felajánlást, majd az egyik főpaptól kaptunk mindannyian egy személyes tsztító áldást szenteltvizzel, és rízzsel, majd végül egy fehér zsinórt a jobb csuklónkra.
Felemelő pillanatok voltak. Ezután ezen a szakrális helyen, meditáltunk egyet közösen.
Felajánlásokat tettünk és lassan elbúcsúztunk ettől a helytől.
Folytatva utunkat, kiváncsian vártuk a folytatást. Útközben meséltem Erikának, hogy még mindig a hintás rizsterasz hatása alatt vagyok. Jelentőségteljes mosolygott és csak annyit mondott, hogy akkor a délutáni helyszinröl nem is mond többet. Az a helyzet, hogy amikor leszálltunk a buszról, én csak annyit tudtam, hogy megállunk ebédelni egy szép helyen, ( ahol úgyis koplalni fogok ma)  de amikor megláttam a végeláthatatlan rizsteraszokat, valami hihetetlen  valószerűtlenül üdén zöldellve, a háttérben az Az Agung vulkánnal, egy kis kanyargó folyóval én elbőgtem magam boldogságomban. Ilyen szépet én még életemben nem látam. A természet valami olyan hihetetlen csodája, amire talán nincsenek is szavak. Legalábbis nekem. Hosszú percekig sírtam, és minden porcikámban éreztem a boldogságot. Az örömkönnyeimmel együtt csordult ki. Ezt még fokozta, ha még lehet egyáltalán a tökéletest fokozni, az illatok és a természet hangjai ami olyan erős volt, mintha hangszóróból szólna.
Amíg a többiek ebédeltek, én egyedül sétálgatva és fotózgatva  az ösvényeken próbáltam minden érzékszervemmel elrakni  a pillanatot.
Kegyelmi állapot volt.

A mai nap is csodás volt minden értelemben..
A holnapi is sok élményt fog tartogatni,  mert egy egész napos sznorkelezésre megyünk Nusa Penida es Nusa Lembongan szigeteken, ahol trópusi halak és korallzátonyok közt fogunk úszkálni..


Megjegyzések

Legnépszerűbb bejegyzés

India: Egy megvalósult álom

Az álmaink azért vannak, hogy megvalósítsuk őket.

Bali a meglepetések szigete

India: Namaste: Köszöntöm a benned èlő Istent