Rízsteraszoktól a szakrális helyekig..







A mai még csak a második teljes napunk, de nekem olyan, mintha egy hete itt lennénk. Annyi minden történt, olyan sok a látnivaló, hogy csak kapkodom a fejem egyik ámulatból, a másikba.
A mai napon teljesült egy álmom. Végre hintázhattam a rizsteraszok felett. Annyira vártam, mint a gyerekek a karácsonyt, még aludni is alig tudtam az éjszaka.
Rengeteg videót és fotót láttam már ilyen élményről, a barátaim rendszeresen küldözgetnek hintás videókat, mert  tudják, hogy  hinta buzi vagyok. Ilyenkor mindig jól elképzeltem, hogy majd milyen lesz, ha egyszer majd én is....mert afelől szemernyi kétségem sem volt, hogy egyszer fogok így hintázni, de ez minden képzeletemet felülmúlta.. Hihetetlen élmény volt repülni a harsány zöld, rízsföld felett. Míg élek nem felejtem el ezt a napot!
Miután ebből a csodából felocsúdtunk, némi frissítő után tovább mentünk, és megnéztük a Tirtha Empul nevű szent forrást és templomot. „Kivételesen” szerencsénk volt és bele csöppentünk egy ceremóniába, ami igazság szerint itt nem olyan nehéz. A balinézek nagyon szeretik az ünnepeket. Ilyenkor össze jön a család, vagy akár az egész falu, igazoltan távol maradnak az emberek a munkából, elmennek a templomba, feldíszítik az oltáraikat, össze jönnek, felveszik a legszebb ruhájukat, a nők fel ékesítik magukat, canangokat (virág felajánlásokat) készítenek, jókat esznek és ünnepelnek.
Indonézia szinte teljes egészében muszlim ország. Balin, ezen a kicsiny szigeten viszont többségében a balinéz  hindu vallást gyakorolják. Talán a vallásgyakorlás nem is a legmegfelelőbb szó, ugyanis itt, akárcsak Indiában, az emberek élik a hitüket. A napjaik, sőt egész életük minden pillanata a hitről szól. Ez van az első, a második, és a sokadik helyen is. A cselekedeteik, napi rutinjuk, de még az öltözködésük és az étkezésük is hittel teli, és mindennek oka és jelentősége van, de erről majd egy későbbi bejegyzésben.
Szóval vissza térve, a szent forráshoz.
Egy gyönyörű szép szakrális hely, hihetetlen energiákkal. A földből felbugyogó vizet medencékbe terelték, ahol a víz, a  hely és az imák ereje által, különböző szertartások segítségével megtisztulhatnak a hívek.
Sokan zarándokolnak ide, hogy testileg és szellemileg megújuljanak.
Mivel éppen valamilyen szertartás volt, sok hagyományos balinéz díszes ruhába öltözött családdal találkoztunk, akik népes családjukkal jöttek ünnepelni.
Innen tovább álltunk és megnéztük egy szikla peremre épített kilátóból Bali két leghíresebb vulkánját. A Batur és Agung vulkánt. Láttuk a lefolyó és kihűlt, megszilárdult lávát a hegy lábánál. Érdekes történet, hogy az egyik vulkán lábánál áll egy piciny templom, ami épségben maradt a vulkán kitörésekor, ( ma is megtalálható) ugyanis a kiömlő forró láva tömeg elkerülte azt.....
Itt a teraszon, költöttük el a mennyei ebédünket, háttérben a két vulkánnal. Hát, mit mondjak, elég jó volt.
Kis pihenő, és a mindenki-mindenkivel fotózkodás után, vissza szálltunk a buszba és irány egy kávé és tea ültetvény. Végig lehetett kóstolni mindenféle kávé és tea fajtát, mint például ginsenges, vaniliás, gyömbéres, fahéjas, szójás. Teák közül például amire emlékszem, a mangós, citromfüves, gyömbéres, lime-os.  Én általában nem iszom kávét, de kókuszos és a kakaóbabos kávé kifejezetten finom volt.
....és ezen a helyen aki akart ihatott a Bakancslista cimű filmből elhíresült, azóta állatvédők által nagy port kavaró, amúgy a világ legdrágább kávéjaként számon tartott cibet macska ürülékéből előállított Kopi Luwak kávéból.
A cibet macskák nagyon aranyos fejű, viszonylag kistestű állatok, és érdekességük, hogy nevükkel ellentétben, nem a macskafélék, hanem a ragadozó fajhoz tartoznak.  Sajnos itt ketrecben tartva, számomra elég szomorúnak tűntek.
Miután az egész csapat bevásárolt a shopban kávéból, teából és füstölőből, újabb buszra szállás és megérkeztünk mai utolsó programunkhoz, a szintén és méltán híres elefánt barlanghoz. A hely energiáját nagyon nehéz még magamnak is megfogalmazni, nemhogy szavakba és betűkbe önteni. Fura érzések mozogtak bennem.
A barlang egy termékenységi ima hely. Ide jönnek gyermekáldásért imádkozni a fiatal, vagy meddő párok. Útikalauzunk, Erika mesélte, hogy már többször kapott vissza jelzést, sikeres gyermekáldásról az utasai körében.
A barlang környéke számomra az Avatar című  film dzsungelére emlékeztetett leginkább, hatalmas szent fájával. Amúgy is különös vonzódásom van a fákból, áradó energiákhoz, ez itt most eszméletlen érzés volt. Szerintem az idők végeztéig tudtam volna maradni, de ott kellett hagynom a fámat, mert  Noémi, a csapat szellemi vezetője, ebben a kertben tartott számunkra  egy csoportos vezetett meditációt. Ennél azt hiszem nem is lehetett volna jobban zárni egy ilyen napot.
Útban a szállás felé, kicsit összegeztem magamban a napot, és annyi élmény volt ebben az egy napban, hogy akár egy hétre is elég lenne.
Vissza érve a szállásra, a nap megkoronázásaként, sikerült  a barátnőmmel és a szomszédban lakó két lánnyal bedobnunk két mojitót, mi baj lehet belőle alapon.
Azt hiszem ezt a napot sikerült kimaxolnunk.
Kiváncsian várom, mit tartogat még ez a különös sziget, és a holnapi nap.



 


















                             


























Kávé pörkölés és őrlése az ültetvényen.

A híres-neves cibet macska



             Kávé és tea kóstolás







     

"A" fa


Megjegyzések

Legnépszerűbb bejegyzés

India: Egy megvalósult álom

Egy nehéz nap éjszakája...és ami utána van.

Az álmaink azért vannak, hogy megvalósítsuk őket.

Bali a meglepetések szigete

India: Namaste: Köszöntöm a benned èlő Istent