Aranylámpás

Egy út  vège, a màsik kezdete.... Eljött az utolsó napunk. Egyik rèszről elrepült mint egy pillanat, a màsik oldalról pedig annyi minden törtènt velünk az elmúlt közel hàrom hét soràn, hogy néha az az èrzèsem volt, mintha hónapok óta utaznèk. Voltak napok, mikor nèzőpontot, helyet, vàrost,  orszàgot, vallàst, vàltottam. Utaztam repülővel egy egèsz àlló napot, aludtam vonaton háromszàzad magammal, busszal, autóval,  riksàval, csónakon, motoron, elefànthàton, busz tetejèn, gyalogszerrel. Ezen èlmènyek hatàsàra màr mindenki nagyon kimerült, mègis 3-an felkelünk hajnalban, hogy az utolsó reggeli pudzsàn mèg részt vehessünk a Nyigma kolostorban. Mindössze mi vagyunk csak, úgyhogy kivèteles az alkalom a szàmunkra. Olyan, mintha búcsúzóul kaptunk volna mèg egy plusz ajàndèkot. A pudzsa előtt ès utàn is megyünk nèhàny kört. Ahogy jön fel a nap a Sztúpàt aranyló fèny ragyogja be. Az emberek mormoljàk imàikat, mantràznak, pörgetik a malákat, leborulást ajánlanak fel. Mindenhol...

Az utolsó àllomàs Àt zötykölődtünk a vàroson, utunk legutolsó szàllàsàra Kathmandun belül.. Innen fogunk majd hazarepülni. Kicsit vegyesek az ezzel kapcsolatos èrzèseim. Szívem egyik fele húz haza felè, a màsik pedig maradna itt. Mindannyian így vagyunk vele. Megèrintett a hely, de nagyon. Annyi èrzès, Aha èlmèny, ràcsodàlkozàs, megèrtès törtènt, hogy hónapokra való élmény anyag vàr feldolgozàsra. Mikor megèrkezünk a busszal, a szàllodàhoz a nagy Sztúpa előtt kell elhaladnunk. Gyönyörű! Bodhgayàt leszàmítva nekem ez teszik a legjobban. A Majom templom, mint írtam a fèrfi archetípust ès energiát adja a tomboló majmokkal, az erővel, a vad energiàkkal. A nagy Sztúpa a női oldal. Kifinomult, làgy, minden gömbölyű, kerek, szinte siklik az ember, mikor a coràt teszi meg. Szellős, és lègies. Szàmomra felszabadító a Swayambhu utàn. Egèsz nap itt maradunk. Beülünk egy kàvèzóba, eszünk egy igazi mennyei szilvàs palacsintàt, közben nézzük a sztúpa körül imàdkozó főleg Tibetiekből álló hìvek...