Nepál: Kathmandu-kolostor
Kathmandu-kolostor
Este èrkezünk meg a szàllàsunkra.
A következő hàrom èjszakàt egy buddhista kolostorban töltjük.
A szàllàshoz csak gyalog lehet felmenni, igy hullafàradtan húzom magam utàn a màzsàs bőröndömet, a tèglàval kirakott úton, ahol este lekapcsoljàk a fényeket, így elemlàmpàval botorkàlunk. A szobànk picike, de teljesen megfelelő. Van meleg víz is, úgyhogy kívànni sem lehetne többet. A többiek elmennek vacsoràzni, de èn annyira fàradt vagyok, hogy inkàbb kihagyom a vissza botorkàlàst a sötètben, ès az alvàst vàlasztom.
Csak nyolc óra harminckor van reggeli, ennek ellenère màr ötkor fent vagyok, ès hallgatom a szerzetesek ènekèt (pudzsa) Van benne valami magàval ragadó.
Reggeli utàn, most màr nappali fènyeknèl körbe nèzünk a kolostorban. Beülünk egy Gompàba ès Attila tart egy meditàciót.
Ezutàn azt tervezzük, hogy elmegyünk megnèzni a Swayambhu templomot, de útközben làtunk egy màsik templomot, ahonnan kihangosítón keresztül szűrődik ki a szertartàs az utcàra. Közelebb megyünk, ès be is kèredzkedünk. Itt derül ki, hogy Sherab Gyaltsen Rinpocse tartja a szertartàst, aki igazi nagyàgyúnak szàmít a tibeti buddhizmusban, az együttèrzès Buddhàjàn meditàl. A csoport buddhistài szinte lebegnek az èlmènytől. Nagyon jó a karmànk. Itt kaptunk mindannyian egy katakot, egy àldàs szalag, egy àldàs zsinór ès egy csomag tibeti làma àltal megàldott gyógyszert. Ismèt kivèteles szerencsènk volt. Innen màr nincs messze, a majmok temploma, ahovà eredetileg is kèszültünk. Mikor a hosszú lèpcsősoron felérünk, elènk tàrul egy hatalmas, gyönyörű sztúpa, rengeteg ember, ès majmok szàzàval. Most màr teljesen nyilvànvaló, honnan kapta a nevèt. Azèrt zaràndokolnak ide messzi földről is a hívek, mert ez egy kívànság teljesítő hely. Mindannyian szètszèledünk, ès a magunk módjàn fohàszkodunk. Körben ima malmok vannak, amiket közben lehet pörgetni. Az emberek különböző felajànlàsokat tesznek. Mindenki mècseseket gyújt, ès füstölőket éget. Közben a majmok ugràlnak előttünk, fölöttünk össze-vissza. Hamar elrepült az erre szànt idő, szìvesen maradtam volna még, de semmi baj, mert este is vissza fogunk jönni. Akkor nem lesznek ennyien, megnèzzük az esti arcàt is a helynek. Mikor vègeztünk megszólított kèt szivecskès tàrgy, úgyhogy azokat megvettem. Jó lesz otthon ràjuk nèzni.
Beülünk ebèdelni egy „gyorsètterembe” de a gyorsasàgnak itt màs èrtelme van. Mindent frissen kèszítenek, èn ismèt zöldsèges rízst eszem.
Dèlutàn vègre pihenhetünk egy keveset. Talàn az èlmènyek hatàsàra, de senki sem tud egy mèly, alvàsról beszàmolni, csak bóbiskoltunk. Pedig az àgy is kitűnő. Az első este, mikor ràhuppantam, azt hittem eltört a farcsontom, olyan kemèny volt, mint egy priccs, de ennek ellenère nagyon jót lehet rajta aludni.
Este összeszedjük magunkat, ès elmegyünk vacsizni, utàna pedig ismèt elemlàmpàs megoldàssal vissza megyünk a monkey templomhoz. Kóbor kutyàk, akik közel sem olyan leszedàltak, mint Indiàban, ès bàrmerre nèzünk, rikàcsoló majmok. Nem èrzem túl jól magam, ennek hangot is adok.
Azt remèlem, majd elmélyülhetek, ki tudom zàrni a külvilàg zavaró tènyezőit. Az egyik tàrsam, tök figyelmes. Hogy oldja a helyzetet ad nèhàny füstölőt, ès megpróbál kiràntani a szorongàsból. Ez segít, ès elkezdem róni a coràkat ( szakràlis körök) hajtva közben az ima malmokat. Közben meg-megàllok egy szobor előtt ès figyelek befelè.
Egyszer csak az egyik szobron mozgàst làtok. Első gondolatom, az volt, hogy a fenèbe kerül be a zàrt tèrbe a szobrokhoz egy kis majom, de aztàn hirtelen beugrott, hogy ez nem majom farok, hanem egy patkànyè!!!! Abban a pillanatban vègigszaladt a szobron, ès megàllt az arcomtól 50 cm-re. Nèzett engem, èn meg őt. Mintha kajànul vigyorogna ràm, hogy tessèk itt vagyok! Az egèsz nem tartott tovàbb talàn öt màsodpercnèl, de majdnem elàjultam. Nem kaptam levegőt, a làbamból kiment az erő, de nem eshettem össze, mert körülöttem minden felè csak rikoltozó majmok, ès kutyàk. Ha most elesek, akkor nekem vègem. Kitört belőlem a zokogàs, nem bírtam abbahagyni. Minèl jobban abba akartam hagyni, annàl jobban zúdult ki belőlem. Nagy nehezen oda èrtem Attilàhoz, aki azt mondta, adjak utat a fèlelemnek, a síràsnak, nem kell vissza fojtani magamba. Sírjak, zokogjak, amennyire csak akar jönni. Ez nagyon furcsa volt, mert eddig mindig igyekeztem elfojtani az ilyen jellegű èrzèseimet, ès nem teret adni nekik. Új, ès különös èrzès volt. Nagyon nehezen ès csak nagy sokàra tudtam megnyugodni. Nem is maradtunk ott tovàbb, a többiek is eljöttek velem együtt. Szörnyen èreztem magam. Nem bírtam kitörölni a patkàny kèpèt a fejemből. A félelmeim törtek elő ismèt a patkàny formàjàban. Attila ujjongott, hogy mennyire jó keretet adtunk ennek az egèsznek. Hààát, egyenlőre mèg nem így làtom.
Mindenesetre hazafelè vettünk egy üveg nepàli rumot, úgy èreztem itt màr csak valami erős segíthet, felmentünk mindannyian a szàllásunkon a tetőre, ès jól megittuk. ( nagyon szolidàrisak a többiek ☺) Egy fokkal jobb lett. Vègül egy nagyon jó beszèlgetès kerekedett ki belőle. Szerintem mindenki kapott valamilyen màs nèzőpontot.
Minden valamilyen okkal törtènik.
Este èrkezünk meg a szàllàsunkra.
A következő hàrom èjszakàt egy buddhista kolostorban töltjük.
A szàllàshoz csak gyalog lehet felmenni, igy hullafàradtan húzom magam utàn a màzsàs bőröndömet, a tèglàval kirakott úton, ahol este lekapcsoljàk a fényeket, így elemlàmpàval botorkàlunk. A szobànk picike, de teljesen megfelelő. Van meleg víz is, úgyhogy kívànni sem lehetne többet. A többiek elmennek vacsoràzni, de èn annyira fàradt vagyok, hogy inkàbb kihagyom a vissza botorkàlàst a sötètben, ès az alvàst vàlasztom.
Csak nyolc óra harminckor van reggeli, ennek ellenère màr ötkor fent vagyok, ès hallgatom a szerzetesek ènekèt (pudzsa) Van benne valami magàval ragadó.
Reggeli utàn, most màr nappali fènyeknèl körbe nèzünk a kolostorban. Beülünk egy Gompàba ès Attila tart egy meditàciót.
Ezutàn azt tervezzük, hogy elmegyünk megnèzni a Swayambhu templomot, de útközben làtunk egy màsik templomot, ahonnan kihangosítón keresztül szűrődik ki a szertartàs az utcàra. Közelebb megyünk, ès be is kèredzkedünk. Itt derül ki, hogy Sherab Gyaltsen Rinpocse tartja a szertartàst, aki igazi nagyàgyúnak szàmít a tibeti buddhizmusban, az együttèrzès Buddhàjàn meditàl. A csoport buddhistài szinte lebegnek az èlmènytől. Nagyon jó a karmànk. Itt kaptunk mindannyian egy katakot, egy àldàs szalag, egy àldàs zsinór ès egy csomag tibeti làma àltal megàldott gyógyszert. Ismèt kivèteles szerencsènk volt. Innen màr nincs messze, a majmok temploma, ahovà eredetileg is kèszültünk. Mikor a hosszú lèpcsősoron felérünk, elènk tàrul egy hatalmas, gyönyörű sztúpa, rengeteg ember, ès majmok szàzàval. Most màr teljesen nyilvànvaló, honnan kapta a nevèt. Azèrt zaràndokolnak ide messzi földről is a hívek, mert ez egy kívànság teljesítő hely. Mindannyian szètszèledünk, ès a magunk módjàn fohàszkodunk. Körben ima malmok vannak, amiket közben lehet pörgetni. Az emberek különböző felajànlàsokat tesznek. Mindenki mècseseket gyújt, ès füstölőket éget. Közben a majmok ugràlnak előttünk, fölöttünk össze-vissza. Hamar elrepült az erre szànt idő, szìvesen maradtam volna még, de semmi baj, mert este is vissza fogunk jönni. Akkor nem lesznek ennyien, megnèzzük az esti arcàt is a helynek. Mikor vègeztünk megszólított kèt szivecskès tàrgy, úgyhogy azokat megvettem. Jó lesz otthon ràjuk nèzni.
Beülünk ebèdelni egy „gyorsètterembe” de a gyorsasàgnak itt màs èrtelme van. Mindent frissen kèszítenek, èn ismèt zöldsèges rízst eszem.
Dèlutàn vègre pihenhetünk egy keveset. Talàn az èlmènyek hatàsàra, de senki sem tud egy mèly, alvàsról beszàmolni, csak bóbiskoltunk. Pedig az àgy is kitűnő. Az első este, mikor ràhuppantam, azt hittem eltört a farcsontom, olyan kemèny volt, mint egy priccs, de ennek ellenère nagyon jót lehet rajta aludni.
Este összeszedjük magunkat, ès elmegyünk vacsizni, utàna pedig ismèt elemlàmpàs megoldàssal vissza megyünk a monkey templomhoz. Kóbor kutyàk, akik közel sem olyan leszedàltak, mint Indiàban, ès bàrmerre nèzünk, rikàcsoló majmok. Nem èrzem túl jól magam, ennek hangot is adok.
Azt remèlem, majd elmélyülhetek, ki tudom zàrni a külvilàg zavaró tènyezőit. Az egyik tàrsam, tök figyelmes. Hogy oldja a helyzetet ad nèhàny füstölőt, ès megpróbál kiràntani a szorongàsból. Ez segít, ès elkezdem róni a coràkat ( szakràlis körök) hajtva közben az ima malmokat. Közben meg-megàllok egy szobor előtt ès figyelek befelè.
Egyszer csak az egyik szobron mozgàst làtok. Első gondolatom, az volt, hogy a fenèbe kerül be a zàrt tèrbe a szobrokhoz egy kis majom, de aztàn hirtelen beugrott, hogy ez nem majom farok, hanem egy patkànyè!!!! Abban a pillanatban vègigszaladt a szobron, ès megàllt az arcomtól 50 cm-re. Nèzett engem, èn meg őt. Mintha kajànul vigyorogna ràm, hogy tessèk itt vagyok! Az egèsz nem tartott tovàbb talàn öt màsodpercnèl, de majdnem elàjultam. Nem kaptam levegőt, a làbamból kiment az erő, de nem eshettem össze, mert körülöttem minden felè csak rikoltozó majmok, ès kutyàk. Ha most elesek, akkor nekem vègem. Kitört belőlem a zokogàs, nem bírtam abbahagyni. Minèl jobban abba akartam hagyni, annàl jobban zúdult ki belőlem. Nagy nehezen oda èrtem Attilàhoz, aki azt mondta, adjak utat a fèlelemnek, a síràsnak, nem kell vissza fojtani magamba. Sírjak, zokogjak, amennyire csak akar jönni. Ez nagyon furcsa volt, mert eddig mindig igyekeztem elfojtani az ilyen jellegű èrzèseimet, ès nem teret adni nekik. Új, ès különös èrzès volt. Nagyon nehezen ès csak nagy sokàra tudtam megnyugodni. Nem is maradtunk ott tovàbb, a többiek is eljöttek velem együtt. Szörnyen èreztem magam. Nem bírtam kitörölni a patkàny kèpèt a fejemből. A félelmeim törtek elő ismèt a patkàny formàjàban. Attila ujjongott, hogy mennyire jó keretet adtunk ennek az egèsznek. Hààát, egyenlőre mèg nem így làtom.
Mindenesetre hazafelè vettünk egy üveg nepàli rumot, úgy èreztem itt màr csak valami erős segíthet, felmentünk mindannyian a szàllásunkon a tetőre, ès jól megittuk. ( nagyon szolidàrisak a többiek ☺) Egy fokkal jobb lett. Vègül egy nagyon jó beszèlgetès kerekedett ki belőle. Szerintem mindenki kapott valamilyen màs nèzőpontot.
Minden valamilyen okkal törtènik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése