Nepál: Az utolsó àllomàs
Az utolsó àllomàs
Àt zötykölődtünk a vàroson, utunk legutolsó szàllàsàra Kathmandun belül.. Innen fogunk majd hazarepülni.
Kicsit vegyesek az ezzel kapcsolatos èrzèseim. Szívem egyik fele húz haza felè, a màsik pedig maradna itt. Mindannyian így vagyunk vele. Megèrintett a hely, de nagyon.
Annyi èrzès, Aha èlmèny, ràcsodàlkozàs, megèrtès törtènt, hogy hónapokra való élmény anyag vàr feldolgozàsra.
Mikor megèrkezünk a busszal, a szàllodàhoz a nagy Sztúpa előtt kell elhaladnunk. Gyönyörű! Bodhgayàt leszàmítva nekem ez teszik a legjobban. A Majom templom, mint írtam a fèrfi archetípust ès energiát adja a tomboló majmokkal, az erővel, a vad energiàkkal. A nagy Sztúpa a női oldal. Kifinomult, làgy, minden gömbölyű, kerek, szinte siklik az ember, mikor a coràt teszi meg. Szellős, és lègies. Szàmomra felszabadító a Swayambhu utàn. Egèsz nap itt maradunk. Beülünk egy kàvèzóba, eszünk egy igazi mennyei szilvàs palacsintàt, közben nézzük a sztúpa körül imàdkozó főleg Tibetiekből álló hìveket. Utàna iràny a shoppingolàs. Igazi paradicsom ami itt van. Èkszerek, mandalàk, szobrok, malàk, színes kavalkàd, amerre a szem ellàt. Mindenki elgyengül, mèg a fèrfiakat is elkapja a vàsàrlàsi làz, ès mindannyian vàsàrolgatunk. Sikerült beszereznem a hógömb gyűjtemènyem legújabb darabjàt.
Az estèt a Sztúpa körül töltjük. A mellette lévő lèlegzet elàllító Nyigma kolostorban a làmàval megàldatom az àldàs zsinórokat.
Nagy a boldogsàgom.
Vacsora utàn, ketten kissé lemaradtunk a csoporttól az egyik tàrsammal, ès mentük a szokàsos esti coràt, ( kört) a Sztúpa körül, mikor meglàtok az úton magam előtt egy döglött patkànyt. Elöször nem akartam hinni a szememnek. Ilyen nincs! Itt is??!
De a következő pillanatban, óriàsi felismerésem tàmadt. A fèlelmem tàrgya, tehàt a fèlelmem is halott!! Belegyömöszöltem a fèlelmemet egy hús-vèr èlőlènybe, ami a fèlelmet szimbolizàlta szàmomra, ès most egyszeriben VÈGE! Akkora öröm àradt szèt bennem egyszeriben, hogy azt nehezen lehetne szavakba foglalni. Gyújtottunk egy mécsest, ès mondtunk egy mantràt. Szó szerint ugràltam örömömben.
Ez utàn mentem mèg egy kört, ès, ès mèg egyet ès újra ès újra. Elkèpesztő energiàk voltak a tèrben. Az egyik ilyen körnèl egyszer csak megàlltam egy szobor előtt, ès abban a pillanatban vègigfutott egy patkàny a szobron. ( rajtam kívül senki nem talàlkozott eggyel sem itt) Csak nèztem, és figyeltem. Hihetetlen pillanat volt. Odahivtam a tàrsamat is, nèzze meg, itt van, megmugatja magàt. Semmit sem èreztem, pedig talàn 2 mèterre lehetett tőlem. Abban a pillanatban tudtam, hogy elmúlt. Óriàsi nyugalom àradt szèt bennem. Aznap, és a következő napon is még többször elmentem ahhoz a szoborhoz, ès hosszú percekig álltam ott, de soha többè nem jött elő. MÀR NEM FÈLEK A FÈLELEMTŐL.
Ha valaki azt mondja nekem kèt hete, amikor a patkànyoktól hemzsegő vasútàllomàson sírógörcsöt kaptam, hogy 2 hét ès közvetlen kózelről nèzek egy patkányt pànikroham ès szívroham nèlkül, hàt jót röhögtem volna az biztos.
Màsnap reggel, bàr sokat nem tudtam aludni, olyan kipihent, boldog ès könnyed voltam, hogy kìvànom ezt az èrzèst mindenkinek.
A napunk hasonlóan jól folytatódott. Ismèt bele vetettük magunkat az üzletek forgatagàba, majd ebéd utàn felkerestünk egy valódi tibeti orvost, ès aki akarta megvizsgàltatta magàt. Èn persze akartam. A Doki nagyon szimpatikus volt, a diagnózist pusztàn a pulzusból, a tenyèrből ès a nyelvből àllapítja meg. Kaptam nèhàny gyógynövènyekből àlló bogyót.
Ha bevàlik, akkor a receptet beszkennelve, nèhàny hèten belül küldenek utànpótlàst. Majd meglàtjuk....
Voltunk egy Tanka készitő műhelyben is. A Tankàk különböző termèszetes anyagokból előàllított festèkkel, vàszonra festett buddhista àbràzolàsok vagy mandalàk. Nagyon aprólèkos, ès rendkívül kidolgozott alkotások, csodaszèp mind, ezèrt az àruk is igen magas. Egy-egy közepes mèretű kèp szàzezres nagysàgrend körül mozog, attól függően, hogy tanuló, vagy egy Làma festette.
A dèlutàn ès az este hàtralèvő rèszèt a Sztúpa körül töltjük. Nem tudunk betelni az èrzèssel, amit a hely ad. Mindig nagyon sokan vannak, de hajnalban ès este, tele van a Sztúpa körül. Folyamatos az àramlàs. Rengeteg a tibeti, ès az egy nègyzetmèterre jutó Làmàk szàma is rengeteg. Mindenki pörgeti a malàjàt, keresi ès vàgyja a megvilàgosodàshoz vezető utat a maga módjàn. Vannak akik leborulàssal fejezik ki odaadàsukat. A coràban làttam rengeteg nagyon agg embert is, akik a kört egész nap leborulva tettèk meg, de làttam olyat is a Swayambhu-nàl, aki az autók mellett valószínűleg napok óta haladt így egy nagyobb kört megtève, egy fadarabot erősitve a kezükre a horzsolàsok kivèdèsère, de szinte kivètel nèlkül mindenkinek le volt horzsolva a làba, tenyere, tèrde, homloka. Hatalmas hitük odaadàsa kèppen vègzik ezt a gyakorlatot. Làttam olyat, aki egész nap mozdulatlanul àll èvek óta a tűző napon, vagy a hidegben. Szemtanúja voltam, hogy volt aki a tèr minden koldusànak, ( nem kevès volt) ès szerzetetesènek pènzt adott a körben kivètel nèlkül. Van aki a kutyàkat vagy a galambokat eteti odaadàsa jelèül, van aki a földrengés okozta károk helyreállításàn dolgozik a sztúpàn, de a lènyeg, mindent felajànlàskènt tesznek. Hittel-odaadàssal, örömmel,mosollyal ès tiszta szívvel.
A tèr nagyon színes. Itt màr talàlkozni turistàkkal is. Rengeteg a tibeti, akiket könnyű felismerni a vonàsaikról, cserzett arcukról, színes ruhàzatukról, hosszú fekete hajukról ès èrdekes sapkàikról. Ami mèg érdekessèg, hogy matriarchàlis ( remèlem jól írtam) tàrsadalomban èlnek, többfèrjűség van, ès a nő a főnök. Jó mi? ☺
Az utolsó egèsz napunknak vège.
Méltó módon ünnepeltúk az elvàlàst, ès az utunk vègèt.
Egy nagyon hangulatos tibeti ètterem kerthelysègèben vacsoràzunk.
Egy kicsit összegzünk, elmondjuk ki mit kapott az úttól, aztàn a legnagyobb meglepetèsemre kap mindenki Attilàtól útravalónak nèhàny mondatot, ès egy medàlt. Èn egy gyönyórű Fehèr Tara medàlt kapok. Kicsit el is èrzèkenyülök, a meghatottasàgtól.
Mi is kèszültünk egy kis meglepetèssel, mi egy vicces ajàndèkot talàltunk a legmegfelelőbbnek, mert amennyit tanultunk ès hasznos útravalót kaptunk Attilàtól, legalàbb annyit röhögtük is magunkat könnyesre reggeltől-estig vele.
Hiànyozni fog a sok baromsàg is. ☺
Mindenki nehèz szívvel gondol a holnapra, mert nagyon jól èrezzük magunkat, szeretnènk mèg minden pillanatot kihasznàlni, hogy eltegyük, ès örökre magunkba zàrjuk ezeket a pillanatokat, tapasztalàsokat, útmutatàst, tanítást, egy èrzést, egy mondatot, illatokat, történeteket, nevetèst, könnyeket, mindent, de mindent.
Nagy eszencia ez, úgyhogy van mit!
Àt zötykölődtünk a vàroson, utunk legutolsó szàllàsàra Kathmandun belül.. Innen fogunk majd hazarepülni.
Kicsit vegyesek az ezzel kapcsolatos èrzèseim. Szívem egyik fele húz haza felè, a màsik pedig maradna itt. Mindannyian így vagyunk vele. Megèrintett a hely, de nagyon.
Annyi èrzès, Aha èlmèny, ràcsodàlkozàs, megèrtès törtènt, hogy hónapokra való élmény anyag vàr feldolgozàsra.
Mikor megèrkezünk a busszal, a szàllodàhoz a nagy Sztúpa előtt kell elhaladnunk. Gyönyörű! Bodhgayàt leszàmítva nekem ez teszik a legjobban. A Majom templom, mint írtam a fèrfi archetípust ès energiát adja a tomboló majmokkal, az erővel, a vad energiàkkal. A nagy Sztúpa a női oldal. Kifinomult, làgy, minden gömbölyű, kerek, szinte siklik az ember, mikor a coràt teszi meg. Szellős, és lègies. Szàmomra felszabadító a Swayambhu utàn. Egèsz nap itt maradunk. Beülünk egy kàvèzóba, eszünk egy igazi mennyei szilvàs palacsintàt, közben nézzük a sztúpa körül imàdkozó főleg Tibetiekből álló hìveket. Utàna iràny a shoppingolàs. Igazi paradicsom ami itt van. Èkszerek, mandalàk, szobrok, malàk, színes kavalkàd, amerre a szem ellàt. Mindenki elgyengül, mèg a fèrfiakat is elkapja a vàsàrlàsi làz, ès mindannyian vàsàrolgatunk. Sikerült beszereznem a hógömb gyűjtemènyem legújabb darabjàt.
Az estèt a Sztúpa körül töltjük. A mellette lévő lèlegzet elàllító Nyigma kolostorban a làmàval megàldatom az àldàs zsinórokat.
Nagy a boldogsàgom.
Vacsora utàn, ketten kissé lemaradtunk a csoporttól az egyik tàrsammal, ès mentük a szokàsos esti coràt, ( kört) a Sztúpa körül, mikor meglàtok az úton magam előtt egy döglött patkànyt. Elöször nem akartam hinni a szememnek. Ilyen nincs! Itt is??!
De a következő pillanatban, óriàsi felismerésem tàmadt. A fèlelmem tàrgya, tehàt a fèlelmem is halott!! Belegyömöszöltem a fèlelmemet egy hús-vèr èlőlènybe, ami a fèlelmet szimbolizàlta szàmomra, ès most egyszeriben VÈGE! Akkora öröm àradt szèt bennem egyszeriben, hogy azt nehezen lehetne szavakba foglalni. Gyújtottunk egy mécsest, ès mondtunk egy mantràt. Szó szerint ugràltam örömömben.
Ez utàn mentem mèg egy kört, ès, ès mèg egyet ès újra ès újra. Elkèpesztő energiàk voltak a tèrben. Az egyik ilyen körnèl egyszer csak megàlltam egy szobor előtt, ès abban a pillanatban vègigfutott egy patkàny a szobron. ( rajtam kívül senki nem talàlkozott eggyel sem itt) Csak nèztem, és figyeltem. Hihetetlen pillanat volt. Odahivtam a tàrsamat is, nèzze meg, itt van, megmugatja magàt. Semmit sem èreztem, pedig talàn 2 mèterre lehetett tőlem. Abban a pillanatban tudtam, hogy elmúlt. Óriàsi nyugalom àradt szèt bennem. Aznap, és a következő napon is még többször elmentem ahhoz a szoborhoz, ès hosszú percekig álltam ott, de soha többè nem jött elő. MÀR NEM FÈLEK A FÈLELEMTŐL.
Ha valaki azt mondja nekem kèt hete, amikor a patkànyoktól hemzsegő vasútàllomàson sírógörcsöt kaptam, hogy 2 hét ès közvetlen kózelről nèzek egy patkányt pànikroham ès szívroham nèlkül, hàt jót röhögtem volna az biztos.
Màsnap reggel, bàr sokat nem tudtam aludni, olyan kipihent, boldog ès könnyed voltam, hogy kìvànom ezt az èrzèst mindenkinek.
A napunk hasonlóan jól folytatódott. Ismèt bele vetettük magunkat az üzletek forgatagàba, majd ebéd utàn felkerestünk egy valódi tibeti orvost, ès aki akarta megvizsgàltatta magàt. Èn persze akartam. A Doki nagyon szimpatikus volt, a diagnózist pusztàn a pulzusból, a tenyèrből ès a nyelvből àllapítja meg. Kaptam nèhàny gyógynövènyekből àlló bogyót.
Ha bevàlik, akkor a receptet beszkennelve, nèhàny hèten belül küldenek utànpótlàst. Majd meglàtjuk....
Voltunk egy Tanka készitő műhelyben is. A Tankàk különböző termèszetes anyagokból előàllított festèkkel, vàszonra festett buddhista àbràzolàsok vagy mandalàk. Nagyon aprólèkos, ès rendkívül kidolgozott alkotások, csodaszèp mind, ezèrt az àruk is igen magas. Egy-egy közepes mèretű kèp szàzezres nagysàgrend körül mozog, attól függően, hogy tanuló, vagy egy Làma festette.
A dèlutàn ès az este hàtralèvő rèszèt a Sztúpa körül töltjük. Nem tudunk betelni az èrzèssel, amit a hely ad. Mindig nagyon sokan vannak, de hajnalban ès este, tele van a Sztúpa körül. Folyamatos az àramlàs. Rengeteg a tibeti, ès az egy nègyzetmèterre jutó Làmàk szàma is rengeteg. Mindenki pörgeti a malàjàt, keresi ès vàgyja a megvilàgosodàshoz vezető utat a maga módjàn. Vannak akik leborulàssal fejezik ki odaadàsukat. A coràban làttam rengeteg nagyon agg embert is, akik a kört egész nap leborulva tettèk meg, de làttam olyat is a Swayambhu-nàl, aki az autók mellett valószínűleg napok óta haladt így egy nagyobb kört megtève, egy fadarabot erősitve a kezükre a horzsolàsok kivèdèsère, de szinte kivètel nèlkül mindenkinek le volt horzsolva a làba, tenyere, tèrde, homloka. Hatalmas hitük odaadàsa kèppen vègzik ezt a gyakorlatot. Làttam olyat, aki egész nap mozdulatlanul àll èvek óta a tűző napon, vagy a hidegben. Szemtanúja voltam, hogy volt aki a tèr minden koldusànak, ( nem kevès volt) ès szerzetetesènek pènzt adott a körben kivètel nèlkül. Van aki a kutyàkat vagy a galambokat eteti odaadàsa jelèül, van aki a földrengés okozta károk helyreállításàn dolgozik a sztúpàn, de a lènyeg, mindent felajànlàskènt tesznek. Hittel-odaadàssal, örömmel,mosollyal ès tiszta szívvel.
A tèr nagyon színes. Itt màr talàlkozni turistàkkal is. Rengeteg a tibeti, akiket könnyű felismerni a vonàsaikról, cserzett arcukról, színes ruhàzatukról, hosszú fekete hajukról ès èrdekes sapkàikról. Ami mèg érdekessèg, hogy matriarchàlis ( remèlem jól írtam) tàrsadalomban èlnek, többfèrjűség van, ès a nő a főnök. Jó mi? ☺
Az utolsó egèsz napunknak vège.
Méltó módon ünnepeltúk az elvàlàst, ès az utunk vègèt.
Egy nagyon hangulatos tibeti ètterem kerthelysègèben vacsoràzunk.
Egy kicsit összegzünk, elmondjuk ki mit kapott az úttól, aztàn a legnagyobb meglepetèsemre kap mindenki Attilàtól útravalónak nèhàny mondatot, ès egy medàlt. Èn egy gyönyórű Fehèr Tara medàlt kapok. Kicsit el is èrzèkenyülök, a meghatottasàgtól.
Mi is kèszültünk egy kis meglepetèssel, mi egy vicces ajàndèkot talàltunk a legmegfelelőbbnek, mert amennyit tanultunk ès hasznos útravalót kaptunk Attilàtól, legalàbb annyit röhögtük is magunkat könnyesre reggeltől-estig vele.
Hiànyozni fog a sok baromsàg is. ☺
Mindenki nehèz szívvel gondol a holnapra, mert nagyon jól èrezzük magunkat, szeretnènk mèg minden pillanatot kihasznàlni, hogy eltegyük, ès örökre magunkba zàrjuk ezeket a pillanatokat, tapasztalàsokat, útmutatàst, tanítást, egy èrzést, egy mondatot, illatokat, történeteket, nevetèst, könnyeket, mindent, de mindent.
Nagy eszencia ez, úgyhogy van mit!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése