Nepál: Pudzsa, mantra
Pudzsa, mantra,
Az ominózus patkànyos este utàn borzasztó èjszakàm volt.
Alig aludtam, ès màr hajnali nègykor fel is èbredtem.
Gondoltam, hogy ha màr igy alakult, elmegyek a reggeli pudzsàra
ami öt órakor kezdődik. Szobatàrsnőm sem tudott aludni, így együtt indultunk el. Mèg javàban sötèt volt, a szűk sikàtoron keresgèltük a kolostor bejàratàt, de termèszetesen, mint mindig most is eltèvedtünk. Többszöri nekifutàsra sem talàltuk meg a bejàratot, közben egy vicsorgó kutya elől is menekülnünk kellett, aki utunkat àllta ezèrt kezdtük feladni, a reggeli szertartàs gondolatàt, mikor a hajnali derengèsben meglàttuk a tegnap megismert nèmet hapsit. Nagy örömunkre megmutatta az ajtót, igy bejutottunk. Ekkor derült ki, hogy az ègvilàgon semmiről sem maradtunk le, mert 5 óra 30-kor kezd. „Vèletlenül” èpp ekkor értünk oda.
Nagyon èrdekes èlmèny volt rèszt venni egy reggeli szertartàson.
A dèlelőtt hàtralèvő részét egy yogi buddha meditàciós helyen töltöttük. Ez egy hegyoldal, ahol több, kisebb meditàciós hely lett kialakítva az èvszàzadok soràn. Volt meditàciós barlang, kunyhó, szoba, sziklahasadèk.
Lehetett gyertyàt gyújtani, ès meditàlni is.
Nagyon szakràlis volt a tèr, ami ràm fèrt, mert a tegnap este, èlmènye, mèg erősen dolgozott bennem.
A vissza felè vezető 14 km-es utat is egy egy személyautóban tettük meg, egymàshoz prèselődve. Az út minősège iszonyatos, ( tettem fel róla fotót). Kb. olyan, mint a sokat emlegetett Csömör-Kistarcsa erdei út, azzal a különbsèggel, hogy ez Kathmandu főutcàja.
Ebèd utàn ismèt vissza mentem ahhoz a templomhoz, ahol a katakot, ès làma gyógyszert kaptuk, mert szeretnèk adni belőle ottthon valakinek. Felajànlàst adtam èrte, így bekerültem a nevem a könyvbe. Többszöri nekifutàsra sem sikerült megèrteni, úgyhogy Tibetiül a TIKINA nevet kaptam.
Vègül is tetszik. ☺
Mivel a tegnap esti patkàny sztorinak mèg nincs vège, úgy döntöttem bele megyek a lehető legjobban, így este ismèt nekivàgtam a Swayambhunak. Ez egy igazi fèrfi energiàkkal rendelkezó sztúpa, èrdekes, hogy pont itt jött elő a fèlelem.
Attila azt tanàcsolta, hogy próbàljam meg a fèlelmemet is elfogadni, ès mèg nèhàny dolgot, amit megartok magamnak.
A vègèn elègettem egy gyertyàt és fústölőt. Sokkal jobban èreztem magam annak ellenère, hogy a külső körülmènyek ugyanannyira fèlelmetesek voltak, mint előző este. Hemzsegtek a majmok a korom sötètben, és ugyanúgy civakodtak a kutyàk körülöttünk.
A fèlelem bennünk van, ès bàrmilyen formàban testet öltehet. Èn a ràgcsàlókat vàlasztottam.
Úgy èrzem, nagyot lèptem előre a vègső győzelem felè, ès ezzel a boldog tudattal hajtottam àlomra a fejem. Règ èbredtem ilyen kipihenten.
„Ha vàlasztanunk kell a külső öröm, nyugalom, és bèke
Ès a belső szabadsàg, ès végső boldogsàg között,
a belső bèkèt vàlasszuk.
Ha ezt kèpesek vagyunk önmagunkon belül megtalàlni, akkor a külső vilàg majd gondoskodik magàról.”
Nekem ez nagyon tetszik, gondoltam ide fèr.
Ma elhagyjuk a kolostort, ès àtköltözünk egy szàllodàba, a híres nagy Sztúpa mellè.
Az ominózus patkànyos este utàn borzasztó èjszakàm volt.
Alig aludtam, ès màr hajnali nègykor fel is èbredtem.
Gondoltam, hogy ha màr igy alakult, elmegyek a reggeli pudzsàra
ami öt órakor kezdődik. Szobatàrsnőm sem tudott aludni, így együtt indultunk el. Mèg javàban sötèt volt, a szűk sikàtoron keresgèltük a kolostor bejàratàt, de termèszetesen, mint mindig most is eltèvedtünk. Többszöri nekifutàsra sem talàltuk meg a bejàratot, közben egy vicsorgó kutya elől is menekülnünk kellett, aki utunkat àllta ezèrt kezdtük feladni, a reggeli szertartàs gondolatàt, mikor a hajnali derengèsben meglàttuk a tegnap megismert nèmet hapsit. Nagy örömunkre megmutatta az ajtót, igy bejutottunk. Ekkor derült ki, hogy az ègvilàgon semmiről sem maradtunk le, mert 5 óra 30-kor kezd. „Vèletlenül” èpp ekkor értünk oda.
Nagyon èrdekes èlmèny volt rèszt venni egy reggeli szertartàson.
A dèlelőtt hàtralèvő részét egy yogi buddha meditàciós helyen töltöttük. Ez egy hegyoldal, ahol több, kisebb meditàciós hely lett kialakítva az èvszàzadok soràn. Volt meditàciós barlang, kunyhó, szoba, sziklahasadèk.
Lehetett gyertyàt gyújtani, ès meditàlni is.
Nagyon szakràlis volt a tèr, ami ràm fèrt, mert a tegnap este, èlmènye, mèg erősen dolgozott bennem.
A vissza felè vezető 14 km-es utat is egy egy személyautóban tettük meg, egymàshoz prèselődve. Az út minősège iszonyatos, ( tettem fel róla fotót). Kb. olyan, mint a sokat emlegetett Csömör-Kistarcsa erdei út, azzal a különbsèggel, hogy ez Kathmandu főutcàja.
Ebèd utàn ismèt vissza mentem ahhoz a templomhoz, ahol a katakot, ès làma gyógyszert kaptuk, mert szeretnèk adni belőle ottthon valakinek. Felajànlàst adtam èrte, így bekerültem a nevem a könyvbe. Többszöri nekifutàsra sem sikerült megèrteni, úgyhogy Tibetiül a TIKINA nevet kaptam.
Vègül is tetszik. ☺
Mivel a tegnap esti patkàny sztorinak mèg nincs vège, úgy döntöttem bele megyek a lehető legjobban, így este ismèt nekivàgtam a Swayambhunak. Ez egy igazi fèrfi energiàkkal rendelkezó sztúpa, èrdekes, hogy pont itt jött elő a fèlelem.
Attila azt tanàcsolta, hogy próbàljam meg a fèlelmemet is elfogadni, ès mèg nèhàny dolgot, amit megartok magamnak.
A vègèn elègettem egy gyertyàt és fústölőt. Sokkal jobban èreztem magam annak ellenère, hogy a külső körülmènyek ugyanannyira fèlelmetesek voltak, mint előző este. Hemzsegtek a majmok a korom sötètben, és ugyanúgy civakodtak a kutyàk körülöttünk.
A fèlelem bennünk van, ès bàrmilyen formàban testet öltehet. Èn a ràgcsàlókat vàlasztottam.
Úgy èrzem, nagyot lèptem előre a vègső győzelem felè, ès ezzel a boldog tudattal hajtottam àlomra a fejem. Règ èbredtem ilyen kipihenten.
„Ha vàlasztanunk kell a külső öröm, nyugalom, és bèke
Ès a belső szabadsàg, ès végső boldogsàg között,
a belső bèkèt vàlasszuk.
Ha ezt kèpesek vagyunk önmagunkon belül megtalàlni, akkor a külső vilàg majd gondoskodik magàról.”
Nekem ez nagyon tetszik, gondoltam ide fèr.
Ma elhagyjuk a kolostort, ès àtköltözünk egy szàllodàba, a híres nagy Sztúpa mellè.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése