India: Namaste: Köszöntöm a benned èlő Istent

Szerző: Huszák Regi november 02, 2016

Namaste: Köszöntöm a benned èlő Istent

A vonatozàs utàn is nagyon jó hangulatban voltam, de miutàn elfoglaltuk a szàllàst, örömöm màr nem is lehetne nagyobb. A hotelben tisztasàg, friss illat, a csapból melegvíz folyik, ès vègre pihe-puha törölközőbe csavarhatom be magam fürdés utàn a decathlonos rongy helyett. Leírhatatlan az èrzès!
Sebtèben kèszülődünk, mert nagyon izgalmas a délutàni program, elmegyünk a Bodhi kertbe.
Bodhgaya a buddhistàknak olyan, mint a hinduknak Varanasi. A legszentebb hely.
A Bodhi kertben talàlható az a füge fa, (annak a hajtàsàból) amely alatt 2550 èvvel ezelőtt Buddha megvilàgosodott.
Gyönyörű minden. Semmiben sem hasonlít ahhoz ahol eddig jàrtunk.
Este èrkezünk meg, így messziről làtszik a kivilàgított sztúpa. Ahogy közelebb èrünk, a gyomromban pici feszülèst èrzek, olyat, mint egy első randin. Az egyik tàrsam hívja fel a figyelmemet, hogy vègül is ez első nagy találkozásom Buddhàval, szóval az èrzés rendben van. Körülnèzünk a kertben, mindenhol mantràzó, imàdkozó emberek vannak. Ezutàn leülünk a szent fa alà egy kicsit bele helyezkedni a pillanatba.
Rengetegen vannak, a vilàg minden tàjàról. Azt, hogy ki honnan èrkezik, a ruha viseletükről lehet tudni. Fehèr ember itt is kevès van, így folytatódik a selfie őrület. Szerintem a baba kori kèpeimet beleèrtve sem kèszült annyi fotó rólam eddigi èletemben, mint itt ebben a nàhàny napban.
Kèsőbb egy kicsit elvonulunk egy csendesebb helyre, ès Attila csinàl egy vezetett meditàciót.
Mivel mèg egy napot itt maradunk így màsnap, majd vilàgosban is megnèzzük.
Sajnos kevès ide kèt nap. Van a helynek egy nagyon erős pozitív energiàja, elrepült az idő.
Történt velem egy szomorú eset is a Bodhi kertben, amin sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e. De arra jutottam, hogy mivel a magam tapasztalta valóságról számolok be, és ez is megtörtént, így nem hallgatom el. Tanítás ez nekem, de okulás lehet bárki más számára is.
Sétáltam egy picit egyedül, amikor odajött hozzám egy narancssárga ruhás szerzetes, hogy megmutatja a kertet. A neve Prince. ( akár lehetett volna gyanús is, de utólag lehetek okos. Meg a legutolsó, akiben hátsó szándékot sejtenék, az egy buddhista szerzetes a sztúpánál.) Szóval végig vezetett, és nagyon kedves volt, bár ebben nincs semmi különös, hisz mindenki nagyon kedves. Adott egy levelet is a Bodhi fáról, ami igazi ereklye, egy kincs buddhista körökben mint megtudtam. Kért pár közös fotót, majd eljöttem. Másnap megint össze futottam vele, a WC felé tartva, és felajánlotta, hogy megmutatja. A WC-ről annyi kitérőt tennék, hogy mivel a kert bejáratánál a cipőket le kell tenni, és mezítláb lehet csak közlekedni, ezért így mentem be, ahol kb. bokáig álltam a pisiben. Szarabb volt, mint a két vonatozás együttvéve. Vissza felé egy pocsolyában lábat mostam. Még jó, hogy mindig van nálam fertőtlenîtő folyadék, de ha elôbb tudom inkább bepisilek. Szóval Prince szerzetes megvárt, hogy visszakisér. Majd elkezdte megfogni a kezem. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Húztam ki, Ő húzta vissza. Majd mondta, hogy menjek el vele, megmutatja a szobáját. Na, ekkor már komolyan megvoltam ijedve, kitéptem a kezem, és sietve megkerestem a többieket. Sajnálom, hogy egy ilyen dolog belerondított ebbe az élménybe. Igyekszem helyre tenni a dolgot magamban. Annyi bizonyos, hogy nem szabad általánositani. Lehet, hogy nem fogadott. cölibátust, az is lehet, hogy egy helyi vett egy szerzetes ruhát, mert lehet kapni, és így próbál meg csajozni. Valószínűleg, sosem fogom megtudni az igazságot, de sokàig küzdöttem a csalódottsàg èrzèssel.
Màsnap dèlelőtt eszmèletlen jó programunk van. Fülig èr a szànk. Mivel is tudnànk fokozni a kaotikus indiai forgalomban való rèszvètelt, minthogy motorozunk egyet benne. Itt sokkal gyèrebb a forgalom, ès abból is hamar kijutunk.
A motorozàs az maga a szabadsàg. Aki nem próbàlta az nem èrtheti miről is beszèlek.
Az èn vezetőm Szunnim. Olyan rutinja van, hogy Talma sehol sincs hozzà kèpest. Mondjuk ebben a forgalomban szüksèg is van a rutinra ès a profizmusra. Útközben megàllunk egy pillanatra, most màr muszàj venni egy arcmaszkot, mert egy hete nem csillapodik a köhögèsem, a múlt èjjel semmit sem aludtam, ès totàl kiemerültem. Rengetegen jàrkàlnak benne, mindennapos làtvàny.
A vàrosból kièrve a làtvàny elvaràzsol. Körülöttünk mindenhol üdezöld rízsföldek ès pàlmafàk. A làposabb rèszeken vizibölènyek ejtőznek ràèrősen. Minden olyan bèkès.
Ahogy hasítunk a motorral, süvít a szèl a fülembe, csapkodja a hajam. Bàrmeddig mennèk így, de lassan egy ligethez èrünk, ahol ahol iszonyat sok koldus hever a földön, és egy csomó majom rohangàszik körülöttünk.
a hely neve Dungasvari. A hely arról híres, hogy Buddha itt 6 èvet töltött el egy barlangban meditàlàssal. Bemegyek és igyekszem előkeresni magamban az emelkedettsèg èrzèsèt, de a hely szűk, sötèt, ès levegőtlen. Èn 6 percig tudtam bent lenni. Szóval, van mèg hovà fejlődni, a megvilàgosodàsom úgy làtszik, mèg odèbb van.
Rengeteg a zaràndok itt is, úgyhogy jön a szokàsos fotózkodàs.
Visszafelè megàllunk mèg 1-2 helyen. Az egyik ilyennèl az egyik tàrsam 100 rúpiárt vesz egy kalitkàba zàrt kismadarat, ès rituàlis keretek között elengedi. Mi körülàlljuk, ès nézzük a tàvolodó kismadarat. Kívànom, hogy teljesüljön amit szeretne a lehető legjobb úton, módon.
A dèlutàn ismèt Bodhi kertè. Èn az egyik tàrsammal gyalog vàgok neki az oda vezető útnak.
Az út szèlèn rízst szedő asszonyok, bölènyek, szàmomra ismeretlen madarak, kipingàlt tehenek, és nyomor. Egy Szabolcs megyei cigànytelep ehhez kèpest metropolisz és villanegyed. Az emberek kb. 3×3 mèteres ablaktalan viskókban èlnek. A döngölt földre terített rongyokon. Làtom, de mèg így sem tudom elkèpzelni. Az milyen màr?
Termèszetesen eltèvedünk. Az egyik kereszteződèsnèl a màsik irànyba indulunk el. De èn szóltam előre, hogy èn mindig eltèvedek, úgyhogy sèta tovàbb. Mivel nem èrünk oda időre a talàlkozàsi ponthoz, a többiek elmentek megnèzni egy Zen Buddhista templomot, mi pedig bevetjük magunkat ismèt a Bodhi kertbe. Valamièrt így kellett lennie.
Rèszt veszek èletem első buddhista meditàciójàn a kertben, körülöttem buddhista szerzetesekkel.
Lehet, hogy ezèrt volt? Ki tudja!
Ezzel a nappal zàrjuk indiai túrànkat.
Fogalmam sincs, hogy milyen nap van, ès hànyadika. A többieknel sincs. Nèha valaki megkèrdezi, de aztàn vàlasz nèlkül elhal a dolog. Valahogy teljesen sikerült kizárni a gondo( lato)kat mostanra mindenkinek. Az elején volt egy társunk, aki folyton olvasta, és hergelte magát az otthoni hírekkel, de mostanra neki is elmúlt. Én is igyekszem a lehető legnagyobb mértékben a most-ban lenni. Nem akarom elvonni a figyelmemet az érzésekről. Teljesen átadom magam a pillanatnak. A családommal tartom a kapcsolatot ha van wifi, de sem az emailjeimet, sem Facebook-ot nem nézek.
( Látom az értesítéseket, hogy sokan reagáltok, azt ugyan nem tudom, hogy mit, csak remélhetem, hogy pozitív)
Majd ha haza megyek bepótolok mindent. 😊
Hajnalban elindulunk autóval Nepàlba.