Nepál: Himalája a kivèteles csoda
Himalája a kivèteles csoda
Dèlutàn èrkezünk meg Pokharàba. A szállàsunk egy igazi gyönyörű szálloda. Lifttel, recepcióval, szenzoros ajtóval, melegvízzel, ès egy hihetetlen cuki tulajdonossal. Attila miatt úgy bànnak velünk, mint a kiràlyokkal. Lesik minden kívànsàgunkat. Az elmúlt időszakban fürödtem jèghideg vízben, mostam hajat is jèghideg vízben, még pàr nap, lehet, hogy màr víz nèlkül is tudtam volna fürdeni. ( hozzà teszem egyàltalàn nem bànom azt sem) Itt pedig màr nem kell àsvànyvízzel fogat mosni, ès összeszorított szàjjal zuhanyozni, iható a csapvíz. Az èrzès elmondhatatlan. A szobànk 2 fala ablakból van, a kilàtàs gyönyörű. Rövid felfrissülès utàn el is indulunk megnézni közelebbről a Himalàyàt. Bevallom, amikor elindultunk èrdekelt de nem voltam annyira ràpörögve. De amikor először megillantottam az autóból, aztàn pedig amikor felèrtünk a Sztúpàhoz, ès àtadtam magam a làtványnak, arra nehèz szavakat talàlni. Felkavaró,csodàlatos èrzès. Ahogy ment le a nap, minden pillanatban màs ès màs arcàt mutatja. Elöször szinte vilàgított, aztàn ahogy a nap bukott alà, àtment èlènk sàrgàból, narancsszínbe, aztàn halvànyvörösbe, abból kèkes-szürkèbe. Megbabonàzva àlltunk, ès nem tudtunk betelni a làtvànnyal. Sosem èrtettem a hegymàszókat, akik mindig azt nyilatkoztàk a cikkekben, ès dokumentum filmekben, hogy hívja őket vissza a hegy, ès hogy muszàj újra ès újra vissza menni. Most màr tudom ès èrzem, hogy mi vonzza őket.
Alig birtunk eljönni. Amikor elindultunk lefelè, mèg mindig vissza-vissza nèztünk. Nem akartunk egyetlen pillanatot sem elszalasztani.
Màsnap reggel szokàs szerint hajnalban keltünk, hogy megnèzzük a napfelkeltèt is. Egy busszal elvittek minket egy darabig, aztàn egy soha vèget nem èrő lèpcsősoron felmentünk a kilàtóba, Èn fèlig mèg aludtam. Bukdàcsoltam a fèlhomàlyban elemlàmpàval, zihàltam, kihordtam làbon egy szivrohamot, pedig eddig azt hittem tök jó a kondim, de úgy làtszik ehhez nem elèggè. Na mindegy is de kit èrdekel, mindjàrt megillanthatom ahogy kibukkan a nap a Himalàja mögül.
A kilàtóban rengetegen vagyunk. Tàtott szàjjal megilletődve nèzelődünk. Egyszer csak kibuggyan a nap a hegy mögül. Mindenkiből önkèntelenül kitör az ovàció. Mi tapsolunk is hozzà. Aztàn àtadom magam a pillanatnak...
Csak ülök, ès gyönyörködöm. Vègtelenül boldog vagyok. Igyekszem elrakni az èrzésből. Ahogy kúszik egyre feljebb az izzó narancssàrga ragyogàs, mintha làngba boritanà a hegyeket, az èg kèkje pedig mindezt ellensúlyozza. Lehetetlen szavakba önteni.
Azt èrzem kegyelmi àllapotban vagyok.
Ezt egyèbkènt nem csak èn èrzem így, a többiek is hasonló èrzèsekröl szàmolnak be. Az egèsz utunkon minden a lehető legideàlisabban sikerült. Mèg ami elsőre nem úgy tünt, később arról is kiderült, hogy sokkal jobb lett az eredetinèl. Benne vagyunk egy hatalmas flow-ban, mi pedig hagyjuk magunkat àramolni, minden ellenàllàs nèlkül. Biztonsàg van.
Teljesen tiszta az idő, úgyhogy olyan, mintha egy règi poszter közepèn ülnèk, olyanban, mint ami gyerekkoromban a nappalik falàt beborította.
Szerencsés vagyok, hogy làthattam a napfelkeltèt ès a naplementèt egyarànt. Így teljesen kerek az egèsz.
Reggeli utàn elmegyünk egyet csónakàzni a Phewa lake-en.
Az idő gyönyörű, a nap melegen süt, a hàttèrben attól függyően, hogy merre fordul a csónak hol a hegyen lèvő sztúpa fehèrlik ki, hol a Himalàja làtvànya tàrul elènk. Èn pedig szívom magamba az èrzèst.
Szüksèg is lesz rà, mert hamarosan indulunk Kathmanduba.
Mikor elindulunk, mèg bennünk van „A” hegyek làtvànya, a tó, meg Pokhara emlèkei. A vàros takaros kis hely. Hangulatra kicsit olyan, mint egy balaton parti üdülő vàros. Turistàkkal, hegymàszókkal, kàvèzókkal.
Jó emlèkekkel tàvozom.
Egy mikrobusszal megyünk Kathmanduba, ès mikor elindulunk, mèg fogalmam sincs mi vàr rànk.
Az út az eddig megtett tàvolsàgokhoz kèpest igazàn elenyèsző, mindössze 200 km, mègis egy vègtelennek tűnő 8 óra alatt tesszük meg!! Ez otthon nem több màsfèl órànàl, ha èn vezetek is max. 2 óra, de a borzasztó rossz minősègű út mèg a lelket is kiràzta belőlem. Az utolsó 1 óràban azt hittem inkàbb gyalog megyek.
Bevettem egy Daedalont, hogy jól kiüssem magam, de úgy làtszik màr nem hat a szer. Az út zenehallgatàssal, nèmi összegzèssel, ès ràzkódàssal telt.
A tàj itt is gyönyörű. Minden csupa zöld, és hegyek.
Teraszos kialakítàssal rízsföldek amíg a szem ellàt.
Itt is hatalmas a szegènysèg, de nem nyomor, mint Indiàban.
Pici kunyhók, apró emberekkel. Mindenki mindenhol mosolyog.
Ahhoz kèpest, hogy a tibeti buddhista szerzetesekről híres, itt is akàrcsak Indiàban az emberek többsège hindu, ès csak egy kis rèsze buddhista. A keresztènyek szàma elenyèsző.
Vègül is este fèl nyolcra, màr javàban sötèt volt, mikor megèrkeztünk Kathmanduba.
A következő 3 èjszakàt egy buddhista kolostorban töltjük.
Dèlutàn èrkezünk meg Pokharàba. A szállàsunk egy igazi gyönyörű szálloda. Lifttel, recepcióval, szenzoros ajtóval, melegvízzel, ès egy hihetetlen cuki tulajdonossal. Attila miatt úgy bànnak velünk, mint a kiràlyokkal. Lesik minden kívànsàgunkat. Az elmúlt időszakban fürödtem jèghideg vízben, mostam hajat is jèghideg vízben, még pàr nap, lehet, hogy màr víz nèlkül is tudtam volna fürdeni. ( hozzà teszem egyàltalàn nem bànom azt sem) Itt pedig màr nem kell àsvànyvízzel fogat mosni, ès összeszorított szàjjal zuhanyozni, iható a csapvíz. Az èrzès elmondhatatlan. A szobànk 2 fala ablakból van, a kilàtàs gyönyörű. Rövid felfrissülès utàn el is indulunk megnézni közelebbről a Himalàyàt. Bevallom, amikor elindultunk èrdekelt de nem voltam annyira ràpörögve. De amikor először megillantottam az autóból, aztàn pedig amikor felèrtünk a Sztúpàhoz, ès àtadtam magam a làtványnak, arra nehèz szavakat talàlni. Felkavaró,csodàlatos èrzès. Ahogy ment le a nap, minden pillanatban màs ès màs arcàt mutatja. Elöször szinte vilàgított, aztàn ahogy a nap bukott alà, àtment èlènk sàrgàból, narancsszínbe, aztàn halvànyvörösbe, abból kèkes-szürkèbe. Megbabonàzva àlltunk, ès nem tudtunk betelni a làtvànnyal. Sosem èrtettem a hegymàszókat, akik mindig azt nyilatkoztàk a cikkekben, ès dokumentum filmekben, hogy hívja őket vissza a hegy, ès hogy muszàj újra ès újra vissza menni. Most màr tudom ès èrzem, hogy mi vonzza őket.
Alig birtunk eljönni. Amikor elindultunk lefelè, mèg mindig vissza-vissza nèztünk. Nem akartunk egyetlen pillanatot sem elszalasztani.
Màsnap reggel szokàs szerint hajnalban keltünk, hogy megnèzzük a napfelkeltèt is. Egy busszal elvittek minket egy darabig, aztàn egy soha vèget nem èrő lèpcsősoron felmentünk a kilàtóba, Èn fèlig mèg aludtam. Bukdàcsoltam a fèlhomàlyban elemlàmpàval, zihàltam, kihordtam làbon egy szivrohamot, pedig eddig azt hittem tök jó a kondim, de úgy làtszik ehhez nem elèggè. Na mindegy is de kit èrdekel, mindjàrt megillanthatom ahogy kibukkan a nap a Himalàja mögül.
A kilàtóban rengetegen vagyunk. Tàtott szàjjal megilletődve nèzelődünk. Egyszer csak kibuggyan a nap a hegy mögül. Mindenkiből önkèntelenül kitör az ovàció. Mi tapsolunk is hozzà. Aztàn àtadom magam a pillanatnak...
Csak ülök, ès gyönyörködöm. Vègtelenül boldog vagyok. Igyekszem elrakni az èrzésből. Ahogy kúszik egyre feljebb az izzó narancssàrga ragyogàs, mintha làngba boritanà a hegyeket, az èg kèkje pedig mindezt ellensúlyozza. Lehetetlen szavakba önteni.
Azt èrzem kegyelmi àllapotban vagyok.
Ezt egyèbkènt nem csak èn èrzem így, a többiek is hasonló èrzèsekröl szàmolnak be. Az egèsz utunkon minden a lehető legideàlisabban sikerült. Mèg ami elsőre nem úgy tünt, később arról is kiderült, hogy sokkal jobb lett az eredetinèl. Benne vagyunk egy hatalmas flow-ban, mi pedig hagyjuk magunkat àramolni, minden ellenàllàs nèlkül. Biztonsàg van.
Teljesen tiszta az idő, úgyhogy olyan, mintha egy règi poszter közepèn ülnèk, olyanban, mint ami gyerekkoromban a nappalik falàt beborította.
Szerencsés vagyok, hogy làthattam a napfelkeltèt ès a naplementèt egyarànt. Így teljesen kerek az egèsz.
Reggeli utàn elmegyünk egyet csónakàzni a Phewa lake-en.
Az idő gyönyörű, a nap melegen süt, a hàttèrben attól függyően, hogy merre fordul a csónak hol a hegyen lèvő sztúpa fehèrlik ki, hol a Himalàja làtvànya tàrul elènk. Èn pedig szívom magamba az èrzèst.
Szüksèg is lesz rà, mert hamarosan indulunk Kathmanduba.
Mikor elindulunk, mèg bennünk van „A” hegyek làtvànya, a tó, meg Pokhara emlèkei. A vàros takaros kis hely. Hangulatra kicsit olyan, mint egy balaton parti üdülő vàros. Turistàkkal, hegymàszókkal, kàvèzókkal.
Jó emlèkekkel tàvozom.
Egy mikrobusszal megyünk Kathmanduba, ès mikor elindulunk, mèg fogalmam sincs mi vàr rànk.
Az út az eddig megtett tàvolsàgokhoz kèpest igazàn elenyèsző, mindössze 200 km, mègis egy vègtelennek tűnő 8 óra alatt tesszük meg!! Ez otthon nem több màsfèl órànàl, ha èn vezetek is max. 2 óra, de a borzasztó rossz minősègű út mèg a lelket is kiràzta belőlem. Az utolsó 1 óràban azt hittem inkàbb gyalog megyek.
Bevettem egy Daedalont, hogy jól kiüssem magam, de úgy làtszik màr nem hat a szer. Az út zenehallgatàssal, nèmi összegzèssel, ès ràzkódàssal telt.
A tàj itt is gyönyörű. Minden csupa zöld, és hegyek.
Teraszos kialakítàssal rízsföldek amíg a szem ellàt.
Itt is hatalmas a szegènysèg, de nem nyomor, mint Indiàban.
Pici kunyhók, apró emberekkel. Mindenki mindenhol mosolyog.
Ahhoz kèpest, hogy a tibeti buddhista szerzetesekről híres, itt is akàrcsak Indiàban az emberek többsège hindu, ès csak egy kis rèsze buddhista. A keresztènyek szàma elenyèsző.
Vègül is este fèl nyolcra, màr javàban sötèt volt, mikor megèrkeztünk Kathmanduba.
A következő 3 èjszakàt egy buddhista kolostorban töltjük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése