India: Búcsú a hinduizmustól...
Búcsú a hinduizmustól.
Lassan búcsút veszünk Vranasitól. Nehèz egy hely volt, de mègis utunk egyik legjobb àllomàsa. Következő uticèlunk Bodhgaya.
Ehhez azonban megint vonatra kell szàllnunk.
Amikor kièrünk az àllomàsra, egy fokkal mèg nagyobb a szegènysèg, ès mèg nagyobb kuriózumnak szàmítunk. Körènk szivàrognak, ès gyermeki kivàncsisàggal, leplezetlenül bàmulnak gyök kettőről. Semmi fèlelmetes nincs bennük. Kedvesek ès mosolygósak. Kis kavarodàs utàn, hisz itt semmiben sem lehetsz biztos ha vonatról van szó befut a mi szerelvènyünk. Elàll a szavunk. Egy olyan vonattal fogunk utazni 3 óràt, amit eddig fotózgattunk elhűlve. Termèszetesen nem fèrünk fel, mert mikor megèrkezett a vonat, màr akkor is csüngtek rajta. A helyzet remènytelennek làtszik. Èn teljesen nyugodt vagyok. Egy olyan vonatra kène felszàllnunk nyolcan bőröndökkel, pakkokkal, ahol màr eddig se lehetett leejteni egy gombostűt sem. Kis idő múlva megérkezik a kalauz, aki itt ègnek-földnek ura, ès helyet csinàlva feltuszkol bennünket. Persze az előre megváltott helyúnkön ülnek vagy tizenöten. 2 fèrfi felàll, mi pedig beülünk közèjük. Mindenki nèz mindenkit. Elöl az egyik utitàrsnőnk ( 74 èves) elsírja magàt. Egyszercsak jön egy gondolat. Mièrt ne töltsük el az időt kellemesen? Mivel az angol tudàsom kb. 50 szó, ( bàr legnagyobb meglepetèsemre majdnem mindent megèrtek) ès erre felè màr ők sem beszèlik az angolt, így marad a nemzetközi nyelv, a mutogatàs. Körbenèzek, ès elkezdek mosolyogni. Erre mindenki vissza mosolyog. Oldódik a hangulat. Fotózkodunk, baràtkozunk, mutogatjàk gyermekeik fotójàt, èn is az enyèmeket. Megadjàk az email címeket nèhànyan, hogy küldjem majd àt a fotót. A velem szemben ülő fèrfi is megkèr. Az email címből derül ki, hogy egyidősek vagyunk. Mindketten meglepődünk. Èn olyan 50-60 közè saccoltam volna Őt. Hiàba, na, nehèz itt az èlet.
Kicsit visszàs a helyzet, ugyanis nagy rèszük borzalmas körülmènyek között èl, mègis sokuknak van noname okostelefonjuk, ugyanis hihetetelen olcsó a percdíj.
Tőlem oldalra van egy ablak, ami nyitható. Ha jön egy megàlló, hogy ne kelljen àtfurakodni a tömegen, egyszerűen csak kidobàljàk a csomagokat, ès kiugràlnak az ablakon.
Sokan vannak, mindenki mindenkivel beszèlget. Nehèz ràjönni ki-kivel van. Több embert boronàltunk így össze, csak a leszàllàsnàl derült ki, hogy semmi közük egymàshoz.
Az egyik gyönyörű zöld szàriban levő nővel, jó nèhànyszor összemosolygunk. Egy idő utàn veszi a bàtorsàgot, ès kèszít egy fotót rólam, hogy megmutathassa a nagymamàjànak a hajam, mert mèg sosem làtott ilyet. Egy idő utàn olyan jóba keveredünk, hogy közös selfie is kèszül. Nagyon aranyos, úgyhogy, amikor leszàll, az egyik karkötömet leveszem ès neki adom. ( minden nőn van vqgy tíz) Nagyon meglepődik, de elfogadja.
Nagyon gyorsan eltelt ez a hàrom óra.
Lassan meg àll a vonat. Az àllomàs neve Bodhgaya
Búcsú a hindiuizmustól.
Ma megadta magát a tabletem. Nem tudom, hogy írok így tovább.
Lassan búcsút veszünk Vranasitól. Nehèz egy hely volt, de mègis utunk egyik legjobb àllomàsa. Következő uticèlunk Bodhgaya.
Ehhez azonban megint vonatra kell szàllnunk.
Amikor kièrünk az àllomàsra, egy fokkal mèg nagyobb a szegènysèg, ès mèg nagyobb kuriózumnak szàmítunk. Körènk szivàrognak, ès gyermeki kivàncsisàggal, leplezetlenül bàmulnak gyök kettőről. Semmi fèlelmetes nincs bennük. Kedvesek ès mosolygósak. Kis kavarodàs utàn, hisz itt semmiben sem lehetsz biztos ha vonatról van szó befut a mi szerelvènyünk. Elàll a szavunk. Egy olyan vonattal fogunk utazni 3 óràt, amit eddig fotózgattunk elhűlve. Termèszetesen nem fèrünk fel, mert mikor megèrkezett a vonat, màr akkor is csüngtek rajta. A helyzet remènytelennek làtszik. Èn teljesen nyugodt vagyok. Egy olyan vonatra kène felszàllnunk nyolcan bőröndökkel, pakkokkal, ahol màr eddig se lehetett leejteni egy gombostűt sem. Kis idő múlva megérkezik a kalauz, aki itt ègnek-földnek ura, ès helyet csinàlva feltuszkol bennünket. Persze az előre megváltott helyúnkön ülnek vagy tizenöten. 2 fèrfi felàll, mi pedig beülünk közèjük. Mindenki nèz mindenkit. Elöl az egyik utitàrsnőnk ( 74 èves) elsírja magàt. Egyszercsak jön egy gondolat. Mièrt ne töltsük el az időt kellemesen? Mivel az angol tudàsom kb. 50 szó, ( bàr legnagyobb meglepetèsemre majdnem mindent megèrtek) ès erre felè màr ők sem beszèlik az angolt, így marad a nemzetközi nyelv, a mutogatàs. Körbenèzek, ès elkezdek mosolyogni. Erre mindenki vissza mosolyog. Oldódik a hangulat. Fotózkodunk, baràtkozunk, mutogatjàk gyermekeik fotójàt, èn is az enyèmeket. Megadjàk az email címeket nèhànyan, hogy küldjem majd àt a fotót. A velem szemben ülő fèrfi is megkèr. Az email címből derül ki, hogy egyidősek vagyunk. Mindketten meglepődünk. Èn olyan 50-60 közè saccoltam volna Őt. Hiàba, na, nehèz itt az èlet.
Kicsit visszàs a helyzet, ugyanis nagy rèszük borzalmas körülmènyek között èl, mègis sokuknak van noname okostelefonjuk, ugyanis hihetetelen olcsó a percdíj.
Tőlem oldalra van egy ablak, ami nyitható. Ha jön egy megàlló, hogy ne kelljen àtfurakodni a tömegen, egyszerűen csak kidobàljàk a csomagokat, ès kiugràlnak az ablakon.
Sokan vannak, mindenki mindenkivel beszèlget. Nehèz ràjönni ki-kivel van. Több embert boronàltunk így össze, csak a leszàllàsnàl derült ki, hogy semmi közük egymàshoz.
Az egyik gyönyörű zöld szàriban levő nővel, jó nèhànyszor összemosolygunk. Egy idő utàn veszi a bàtorsàgot, ès kèszít egy fotót rólam, hogy megmutathassa a nagymamàjànak a hajam, mert mèg sosem làtott ilyet. Egy idő utàn olyan jóba keveredünk, hogy közös selfie is kèszül. Nagyon aranyos, úgyhogy, amikor leszàll, az egyik karkötömet leveszem ès neki adom. ( minden nőn van vqgy tíz) Nagyon meglepődik, de elfogadja.
Nagyon gyorsan eltelt ez a hàrom óra.
Lassan meg àll a vonat. Az àllomàs neve Bodhgaya
Búcsú a hindiuizmustól.
Ma megadta magát a tabletem. Nem tudom, hogy írok így tovább.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése